Mondtam már, hogy utálok repülni? Olyan természetellenes maga a procedúra. Meg az a sok macera, ami körülveszi... Brrr... Na mindegy, túl kellett tennem magam minden fóbiámon, ugyanis ezen a nyáron kb 30 000 km-t repültem, minden nagyobb fennakadás nélkül. Aztán megérkeztem Helsinkibe, a Vantaa repülőtérre, a csomagom meg valahol egészen máshol volt. Legalábbis azt hittem...
Na nem volt semmi komoly. Egyszerűen annyi történt, hogy amíg én a 2B terminálon landoltam, addig a csomagom az 1-esen. Fél óra bolyongás, szitkozódás, biztonsági kapukon különös engedéllyel történő átmenetel után azonban láss csodát, meglett a híres bőrönd.
És hogy mi ebből a tanulság? Lehetőség szerint ne adjunk fel poggyászt, hanem inkább kézipoggyászként vigyük fel a fedélzetre betartva a szabályokat, ha azonban mégis muszáj, akkor nagyon figyeljünk a reptéren, hogy hova érkezik csomagunk. Különösen a Vantaa-n :)
Utolsó kommentek