A reklámok tekinthetőek napjaink egyik legérdekesebb társadalmi kérdésének. Szükség van rájuk? Jó-e jelenlétük? Elkapcsolunk-e, ha reklámblokk következik? Mennyi reklám van tűréshatárunkon belül? Érdekes kérdések, a válaszok valószínűleg egyénileg különbözőek lehetnek. Kiváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy nyitok is egy kérdőívet :)
De most igazából nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy mégis meddig lehet elmenni a reklámok tartalmán belül, úgy hogy a jóízlés határait ne lépjük túl. A minap - egészen pontosan most hétfőn - a Metropol újságban találtam egy olyan hirdetést, amely szerintem több embernél - így nálam is - kiverte a biztosítékot. Nem jelenítem meg a képet a blogom főoldalán, mert nem tartom sem illendőnek, sem ideillőnek, azonban az erősebb idegzetűek ide kattintva megtekinthetik a képről készített fényképemet. Felhívom a figyelmet, hogy a kép erősen sérti a női nemet valamint az átlagoshoz képest legalább egy kis túlsúllyal rendelkező embereket.
Mondanom sem kell, hogy mennyire elítélem a reklám készítőjét, és egyúttal a Metropol újságot is, hogy engedi, hogy ilyen reklám megjelenjen. Tudom, hogy a pénz nagy úr, de akkor is...
A reklám többféle úton lehet sikeres: érzelmi, humoros vagy polgárpukkasztó módon. Utóbbi esetben azonban figyelni kell arra, hogy a közerkölcs szabályait betartsuk. A kreativitás mindig nagy erény, de itt inkább úgy kellett volna kreatívnak lenni, hogy kikerüljék ezt a sértő tartalmat. A Rockwool cég és a Metropol nevében is bocsánatot kérek a hölgytől, akinek a képét megjelenítették. Persze ha mindez az ő beleegyezésével történt (a másik út, hogy letöltötték vagy megvásárolták a képet valahonnan), akkor el kell gondolkozni az ő szerepéről is...
Utolsó kommentek